Csoki után

Cincus a lavorban

Veled-nélküled

Napjában százszor látlak. Szaladsz felém kitárt karokkal, elmélyülten játszol, csokoládét majszolsz. Jönnek persze a borzalmas képek is, összeesel a fürdőkádban, kétségbeesetten élesztelek, a szoborrá változott tested magatehetetlenül hever az ágyon. Mintha tegnap történt volna, olyan élesek a képek. Mintha ezer éve történt volna, olyan elérhetetlen vagy. Telnek a napok, a képek nem halványulnak. Ez egyszerre jó és olyan fájdalmas, hogy majdnem belebolondulok. Mint minden mostanában. Mint minden általában.