Petrával mindig megvoltak a saját útjaitok. Nyáron, amikor megnyitottak a teraszok, csináltatok egy frizurát, átöltöztetek, „minkeltetek”, aztán irány a Gödör. Egy este Gergővel levittünk téged egy koncertre a Gödörbe. Éppen sorba álltunk egy italért, amikor a pultos hirtelen felnézett, és vigyorogva megszólalt: „Szia Cinci, mit kérsz? Sört?”- majd lerakott eléd egy üdítőitalt. Hát persze, a törzsvendégeknek automatikus kiszolgálás jár, csak mi földi halandók állunk sorba. „Ismered?” kérdeztük meglepve. „Hát persze, ő a pultos Barbi” – válaszoltad nevetve. Petrával a barátnők egész csokrát kaptad, sokat hallottunk otthon Manóról, Barbiról, meg a többiekről, de soha nem találkoztunk velük. Most, hogy itt a tavasz gyakran visszagondolok ezekre a napokra, és végtelenül hálás vagyok az ismeretlen barátnőkért, a titkos életetekért Petrával, hogy a mi közös világunkon kívül volt még egy saját kis világod is a csajokkal…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése