Hogy lehet, hogy nem őrülök bele ebbe az egészbe? Sokszor felteszem magamnak ezt a kérdést. A tudatom védekezik. Gyakran úgy tesz, mintha ez az egész meg sem történt volna. Amikor a kisszobában ülök, és dolgozok, nem jut eszembe, hogy nem vagy ott a nagyszobában, és hogy soha nem is leszel. Úgy kapom rajta a menekülő lelkem ezeken a kis cseleken, hogy néha rádöbbenek a valóságra. Sokkos állapot. Néhány percig tart, aztán lelkem visszamenekül az öntudatlanságba… Hát így. Nehéz írni rólad. Ilyenkor visszakényszerítem magam a valóságba. Nem mindig sikerül.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése