Sokszor álmodok veled. Mostanában leginkább azt, hogy ez az egész nem történt meg, egy rossz álom volt csupán. Álmomban felébredsz, mintha csak aludtál volna és újra itt vagy. Jó veled lenni álmomban, az ébredés pedig maga a pokol. Alvás és ébredés… Ebből állnak most a napok. Megszűnt az idő, nincsenek emlékek, mert túl fájdalmasak, és nincsenek remények sem, mert túl veszélyesek, csak alvások és ébredések…
Nem a hiányod a leggyötrőbb, hanem az, hogy egyedül vagy a hidegben, a sötétségben, a nemlétben és nincs ott senki, aki vigyázzon rád. Tegnap is felébredtél álmomban, de fáradt voltál a hosszú úttól. Ott volt velünk az anyám. Nem hiszek a túlvilágban, sem a halál utáni életben, de mégis mintha visszajött volna annyi év után hozzám az anyám, hogy megnyugtasson, ne kínlódjak, ott is van valaki, aki vigyáz majd rád…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése