A halál körülöttünk van, körbevesz minket. Ott lapul a villanyvezetékekben, ott csikorog az aszfalton megcsúszó autók kerekeiben, láthatatlanul terjed szét a vírusokkal, baktériumokkal a levegőben…
De vajon lehet-e együtt élni a halállal, és szabad-e úgy élni, hogy nem veszünk tudomást a jelenlétéről?
Téged is foglalkoztatott ez. Sokszor megkérdezted tőlem, hogy mi a halál, és hogy te is meghalsz-e. Én persze megnyugtattalak, hogy még nagyon sokáig fogsz élni. Elültettünk egy kála hagymát Budakeszin, hogy lássad, tavasszal a virág kihajt, majd áttelel, és a hagymából a következő tavasszal egy új virág bújik ki… Már nem volt rá idő, hogy megnézzed.
Gergővel egy szöget tettetek egy pohár vízbe, hogy lássad, a szög eltűnik ugyan, de rozsda formájában megmarad.
Vajon tudtunk-e megnyugtató választ adni a kérdéseidre, és tudtunk-e választ adni saját magunknak. Vajon azok a válaszok, amik akkor igaznak tűntek, most elfogadhatók-e? Nem tudom. Azt sem tudom, hogy a válasz létezik-e, és ha igen, hol keressem.
Az utóbbi napokban többször belém hasított, hogy az utolsó (és egyben első) farsangodon Hófehérke voltál. Vajon tudtad-e, hogy a gonosz boszorkány már neked is kikészítette a mérgezett almát? Ha igen, talán van egy herceg a túlvilágon, aki a karjaiba vesz és megcsókol téged.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése